12 éve vesztettem el a látásomat, előtte fotóművész és bútortervező voltam. Számomra az egyesület minden szegmense fontos, mert az integráció kétirányú, ezért nagy szerepe van a fogyatékkal élők rehabilitációjának, mint a tásadalmi integrációnak. Ezért érzem feladatunknak az emberek érzelmi intelligenciájának fejlesztését.

Közösséget szeretnék építeni azokból az intézényekből és cégekből, akik megtapasztalták szemléletformáló tréningjeinket, hogy gyümölcsöző kapcsolatokra tehessenek szert és meglássák az együttes összefogás hatását mind az egyénekre, mind a társadalmi és gazdasági környezetre.

Egyesületünkkel üzleti piknikeket, konferenciákat és szabadidős programokat  tervezünk.
Szándékomban áll a krízisben lévő, fogyatékkal élő emberek számára önsegítő csoportot indítani, ahol hozzátartozóik is segítséget kaphatnak. Szeretném, ha az államilag támogatott rehabilitáció részévé válna a család pszichés támogatása, gyakorlati edukációja. A rehabilitáció csak így lehet sikeres.

A rehabilitációs szervezetnél a fókuszban a kliens kell, hogy álljon. Az ő életminőségének javítása a feladatunk.

Rózsa Ildikó Látássérültként a gyógymasszőri hivatásban, és szemléletformáló tréningek tartásában tudok igazán kiteljesedni. Ennek az az oka, hogy fontosak számomra az őszinte emberi kapcsolatok, az egymásra való odafigyelés, és egymás segítése.

A Szemléletváltó Egyesülethez azért csatlakoztam, mert azonosulni tudok az Egyesületünk eszmeiségével. Hitem szerint, az embereknek képessé kell válniuk arra, hogy megtalálják egymáshoz az utat, egyénileg és csoportosan egyaránt. Az együttérzés és a megértés kulcsszerepet töltenek be ennek létrejöttében. Az Egyesületünk által kínált lehetőségek új ajtókat nyitnak meg számomra ennek az eszmeiségnek a még szélesebb körű megéléséhez.

Tíz éve dolgozom látássérültek közt érintettként, mivel magam is az vagyok. Elsősorban telekommunikációs eszközök használatának megismertetése képezte eddig a munkámat, de szerveztem és lebonyolítottam sok szemléletformáló tréninget is. Az egyesülethez elsősorban azért csatlakoztam, mert fontosnak tartom, hogy a társadalom reális képet kapjon a különböző fogyatékkal élő személyek képességeiről, és hogy a megszerzett tudásom tovább adhassam annak érdekében, hogy minél több látássérült számára ablak nyíljon a világra az okos eszközök segítségével.

Évtizedek óta tanítok vak embereket számítógép használatra.

Beszélőszoftver segítségével dolgoztam 35 évet eddig. Meggyőződésem, hogy vak emberek értékes tagjai lehetnek egy munkaközösségnek. Nem csak a vak embereknek kell az informatikai eszközök használatát megtanulni, hanem a munkahelyeknek is ismerni kell, hogy mire képes a vak munkavállaló beszélő szoftver segítségével. Az egyesületben az informatika tanítását, népszerűsítését szeretném támogatni.

Születéstől kezdve mozgáskorlátozott vagyok, így kerekesszékkel közlekedem.

Végzettségem: Számítógéprendszer Karbantartó, jelenleg az ELTE-Társadalomtudományi Karnál dolgozom, immáron 11 éve, mint számítógép terem vezetője és a Kar postai adminisztrációjában is tevékenykedem.

Célom az egyesületnél, hogy egy olyan nézőpontban mutathassam meg a mozgik helyzetét, életvitelét, közlekedését, amelyet külső szemszögből a laikus ember nem valószínű, hogy láthat. Érzékenyítéseim a kerekesszék használatán kívül folyamatos kommunikációból, tapasztalat-cseréből áll, tehát nem csak szemléletet vált, tisztánlátásra is sarkall.

Szociális munkás, gyógypedagógus hallgató, autizmusban érintett gyermekek szülője

A diagnózis kézhez kapását követően, legyen szó bármilyen maradandó sérülésről/fogyatékosságról elveszve érzi magát az ember. Meg kell találni azt a módszert, szakembert, ami az érintett gyermek/felnőtt és környezete számára is a legmegfelelőbb.
Ez sokszor hosszabb várakozási időt jelent az állami szférában, illetve a magánszférában nem kevés anyagi áldozattal jár. Ilyenkor fontos tudni, hogy mik azok a pénzbeli és természetbeli ellátási formák, amik megkönnyíthetik egy kicsit ezeket az anyagi terheket. Ezen túlmenőleg nagyon fontosnak tartom a minél korábbi szemléletformálást, az együttnevelés fontosságát. A "fogyatékos személy" ne kuriózum legyen, hanem a bölcsőde, óvoda, iskola, egyetem, munkahely természetes velejárója.

Óvódapedagógus és szociális területen dolgozó szakember

Kalmár Judit vagyok, szociális munkás. Életem során két halmozottan fogyatékos gyermeket neveltünk fel férjemmel, akik mára egy segítő környezetben élik a mindennapi felnőtt életüket.

Ahogy a gyermekeink nőttek és elérkeztek életük különböző mérföldköveikhez és az ott működő vagy hiányzó szolgáltatásokhoz, erősödött meg bennem, hogy munkámat a fogyatékos felnőttek és családtagjaik minőségi életének hozzásegítéséhez szentelem. Naponta tapasztalom, hogy a különböző akadályokkal élő emberek nehézségei nem a fogyatékosság tényéből fakadnak, hanem a beilleszkedésüket gátló közgondolkodásban rejlő féligazságokból, a súlyos előítéletekből, korlátokból, az intoleranciából adódnak. A legsúlyosabb tény, hogy nemcsak az akadályozottság tényét kell elfogadniuk, hanem a sérült emberből – a társadalmi problémák, hiányosságok miatt – végig kell élnie a fogyatékos
emberré válást is.

Munkám során célként fogalmaztam meg, hogy a társadalmi párbeszéd megteremtésére folyamatosan keressük a bővítés lehetőségeit. Különböző eseményeken, de már az óvodákban és az iskolákban jelenítsük meg az esélyegyenlőség szemléletét, mindig az adott célcsoport, korosztály és időkeret függvényében. A különböző játékok, -spotok, mesék, filmnézés, közös kirándulások, művészeti tevékenységek során, tudatos vagy tudattalan, tervezett vagy spontán befolyásolást, nevelést érhetünk el, amely attitűdalakító hatásával odafigyelésre, empátiára és a „normálistól”, a megszokottól való eltérés elfogadására nevel. Formája a szemléletformáló tréning, amelyet különböző fogyatékossággal élő ún. "tapasztalati szakértők", képzett trénerek tartanak.

A résztvevők saját élményeik által élhetik át a trénerek fizikai és lelki folyamatait. A tapasztalati szakértők mentorként vesznek részt a programban, így olyan területen kalauzolják az ép résztvevőket, ahol ők kevésbé mozognak biztonságosan. Ez a helyzet segít megszüntetni azt a sztereotípiát, mindig csak a sérült emberek szorulnak segítségre. A tréningek során kialakított személyes kapcsolatok megváltoztathatják, pozitív irányba terelhetik a résztvevők hozzáállását a fogyatékos emberekhez. Ez a tapasztalat pedig nem pótolható elméleti oktatással, hiszen a katarzisélmény hatása maradandóbb, mint egy előadás szavai. A másik fontos területe a munkámnak a megváltozott munkaképességű emberek munkára való előkészítése, hiszen a felnőttség fogalmához hozzátartozik bizonyos anyagi és személyi függetlenség, megfelelő ítélőképesség, felelősségtudat magunkkal és másokkal szemben, szakmai felkészültség és bizonyos műveltség.

Ha ezzel a mércével mérjük az akadályozottsággal élő felnőtteket, sokan kimondják az ítéletet, miszerint önálló életre nem képesek. Pedig ők is megfogalmazzák igényeiket: családot, saját gyermeket, munkát és fizetést stb. szeretnének. Tudatában vannak az életük korlátaival, és úgy szeretnének élni, „mint a többiek”. A modern szemlélet a munkát a rehabilitáció egyik sarkpontjának tekinti. Hogy miért, az kiderül, hogyha megfogalmazzuk milyen jelentőséggel is bír a munka. A munkavégzés olyan tevékenység, amely az emberi szükségletek kielégítését szolgálja. Nemcsak a megélhetéshez szükséges materiális javak megszerzését, hanem szociális és pszichológiai szükségletek kielégítését is.

A munka során társas kapcsolatok jönnek létre, a munka során ismeri meg az ember önmagát és környezetét, és környezete is képet alkot róla. A bérmunkás lét formája és forrása a megélhetésnek, a szociális státusznak, önképünket, személyiségjegyeiket formálja, meghatározza az életmódunkat, értékrendünket. A bérmunkás - akár foglalkoztatott, akár munkanélküli -, gazdasági státusza egybefonódik általános társadalmi helyzetével, e helyzet egyéni és közösségi értelmezésével, megélésével, létének összes szociálpolitikai vonatkozásaival. Ebből következően a munkanélküliség nem egyszerűen csak munka nélkül töltött idő, nemcsak jövedelemkiesés, hanem egy társadalmi csoport általános társadalmi pozíciójának egyik konkrét megnyilvánulása. A munkanélküli ember nemcsak anyagilag van veszélyeztetve, hanem életmódja, emberi kapcsolatai, önképe, stb. inog meg A munka elvesztése nemcsak szélsőséges gazdasági nyomorral fenyegeti, hanem életének normális megszokott folyását is megszakítja, egész identitását megrendíti.

Közel harminc éve segítem a fogyatékosokat, hátrányos helyzetűeket outsider-ként. Háttérmunkát (pl. úszóversenyen eredmények rögzítését) és közvetlen segítséget (szabadidős foglalkozások tartását, anyagok készítését, egyetemi tantárgy oktatását) egyaránt végzek. Tíz éve családi érintettségem, szeretett feleségem miatt közvetlenül is érintenek a megváltozott munkaképességűek problémái.

Az Egyesülethez ezért csatlakoztam, hogy segítsek abban, hogy a megváltozott munkaképességűek a tudásuknak, képzettségüknek, munkabírásuknak megfelelő munkakörben találjanak munkát; az oktatási intézményekben fogadják be és ne féljenek, ne legyenek ellenségesek a fogyatékkal élő diákokkal.

Ez mindkét oldalnak előnyére válna. A munkaadók maximális hasznot termelő munkatársakhoz jutnának, a pedagógusok az eltérőségből eredő problémákat hatékonyabban tudnák kezelni, a fogyatékkal élők pedig nem a fogyatékosságukat, hanem a társadalom számára nyújtott hasznos, sikeres munkájuk eredményét látnák. Remélem, hogy segítségünkkel a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésük sikeres lesz.

A NEURO-OPHTHALMOLÓGIA alapvető fontosságú feladata a betegek korszerű terápiája mellett a maradandó látássérültek rehabilitációja, visszaillesztése a „Látók Világába”.  Hogy ezt hogyan, XXI. századi módon, emberséggel és hosszútávra hatékonnyá tegyük, fontos egy olyan Egyesület, ami révén a fenti terveink megvalósításában szerepet játszhatnak.
Miért fontos ez a törekvés?  

Alapvető tény, hogy a szem és a látás, milyen szereppel bír az élet minősége, a boldogság és boldogulás (munka) eszközeként – hiszen szemünkön keresztül érzékeljük a külvilág ingereinek jelentős részét, a látás segítségével végezzük életünk szinte minden tevékenységét. Mivel a látás problémák valódi oka gyakran mélyebben (a szervezeten belül, például a központi idegrendszerben, ezért a látás- és a szem problémái sokféle betegségeket jelez(het)nek.  A betegségek valódi okának korai felismerése és kezelése pedig az élet hossza szempontjából is kulcsfontosságú.